Valójában azt sem tudom, hogyan kell blogot kezdeni. Milyen
bejegyzés dukálna? Írjam le, hogy – ahogy egyébként nem meglepő módon a neve is
utal rá – esküvőkről, ott szerzett élményekről, tapasztalatokról fogom
megosztani a gondolataimat mindazokkal, akik fogékonyak erre a sokak által
csöpögősnek és feleslegesnek titulált témára? Mert lényegében erről lesz
szó.
Régebben még csak olyan leánybúcsúkon vettem részt, ahol
tényleg mindenki hajadon minőségében volt jelen, fiatal felnőttként (a
félreértések elkerülése végett konkretizálom: 20-22 éves korban) light-osabb
bulik voltak ezek - inkább hasonlítottak egy olyan barátnős, csevegős,
„juj-de-izgulok-az-esküvőm-miatt” feeling-gel megáldott estére/éjszakára,
semmint az éjszakának nekiindulós, alkoholos befolyásoltságtól felbátorodós,
kipurcanásig tartó mulatságokra.
Előbbi alkalmakon még a batárnők azt ecsetelték, hogy saját
nagy napjukat milyennek képzelik/tervezik, ma már inkább azt hallom a
meghívottaktól, hogy nekik milyen bulijuk volt, mennyit változott azóta a világ,
és persze óhatatlanul előkerülnek az esküvői visszaemlékezések is.
Egy viszont közös volt ezekben a leánybúcsúkban: amikor
elkezdődött az említett sztorizás, képzelgés, álmodozás, viszonylag gyorsan le
lehetett venni, hogy ki irigykedik, kin lesz úrrá a közöny, ki nézi le a másik
gondolatait vagy – a legjobb – ki tudja őszinte örömmel hallgatni a mesélőt.
Aztán a leánybúcsút követő 1-2 héten belül elérkezik a
menyegző napja is, amit véleményem szerint mindenkinek… – na a mondat
folytatásával itt vagyok bajban, mert innentől már nem tudok úgy írni, mint egy
a meghívott vendégek közül. Itt az ideje, hogy mostantól úgy fogalmazzak, mint
egy igazi esküvői angyal.
Ha most nagyon pontosan meg kellene fogalmaznom, mit is
takar ez a titulus, mit csinál szerintem egy esküvői angyal, akkor valahogy így
írnám le: olyan személy, aki segíti a menyasszony és vőlegény
elképzeléseit formába önteni; a pár által rá osztott feladatokat elvégezni;
kommunikációs képességét latba vetve feltérképezi – nem tolakodóan – a fiatalok
baráti körét, igény szerint megismeri és bevonja a legjobb barátnőt és barátot
a sürgés-forgásba; íráskészségét megvillantja az örömszülők gondolatait tömörítő
rövid, de hatásos köszöntőben; gondoskodik arról, hogy gördülékenyen haladjanak
az események és ha az ifjú pár nem meglepetésfóbiás, akkor igyekszik kicsit
feldobni a bulit is – ja, és persze feszültségkezelésben is ott kell lennie a
topon. És még nagyon sok minden egyéb is, amire menet közben majd ki-kitérek.
Esetenként egy esküvői angyal „megbízása” kiterjedhet a
leánybúcsú/legénybúcsú felügyeletére is. És itt többszörösen aláhúznám a
felügyelet szót. No, nem arról van szó, hogy smasszert játszva az ünneplő
főszereplők mögött 30 centivel kell az éjszakát tölteni, inkább a
„vállalhatatlan” vagy „szégyenteljes” jelzőkkel illethető helyzetek
elkerülésében célszerű közreműködni.
Hogy mire szoktam odafigyelni? Melyek voltak eddig a
leg-leg-leg esküvők és miért? Mit érdemes elkerülni és mit ajánlatos
végiggondolni? Ilyesmikről (is) sztoriznék legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése