2013. szeptember 14., szombat

Hogyan kezdjünk hozzá az esküvő szervezéséhez?



Az elmúlt napokban vívódtam eleget azon, hogy általános kérdések boncolgatásával folytassam ezt a blogot vagy inkább az emlékezetes esküvőkről írjak? 

Előbbi mellett döntöttem, de a következő bejegyzés tuti személyes élménybeszámoló lesz. Így talán olvasmányosabb is lesz, meg a visszaemlékezések felvethetnek újabb és újabb témákat, amelyeket körül lehet járni.

Azt előre szeretném tisztázni, hogy szerintem nincsen „csak egy helyes válaszos kérdés” a menyegző szervezésével kapcsolatban, mert akármennyire is nagy közhely (pont ezért igaz): ahány pár, annyi elképzelés/megvalósítás/kivitelezés. Minden felmerülő kérdésre minimum két válasz létezik, de jobb felkészülni arra, hogy számos eshetőséget kell majd mérlegelni.

A kérdésáradatot akkor érdemes felvetni, ha alapinformációkkal tisztában vagytok, alapdöntéseket 
meghoztatok. Eljegyzés után nekem mindig az a második kérdésem a párhoz, hogy mégis hány főre terveznek? (Félreértések elkerülése végett, az első nem az, hogy „Jól meggondoltátok?”, csupán a tervezett dátum érdekel.) A meghívottak száma ugyanis olyan alapvető kérdéseket befolyásol, mint például a helyszín vagy a költségvetés. Ugyanakkor elismerem, hogy az időpont is kardinális kérdés, olyannyira, hogy például a hosszan előre tervező párok már másfél évvel(!) a nagy nap előtt majdnem mindent lefoglaltak - így eshet meg, hogy kedvenc ceremóniamesterem 2014 nyarának majd’ minden hétvégéjére elkelt.

Na, de térjünk vissza a hány főt hívjunk meg kérdéskörhöz? A minap beszélgettem egy szívemhez közel álló személlyel, szóba került teoretikusan tervezett esküvőjük, és már az első irreális válasznál dobtam egy hátast. Azt mesélte, az egyetemen azt tanították, hogy annál gazdaságosabb egy esküvő, minél több a megjelent vendég, ezért ő 300 főre gondolt. Vicc! Ez az állítás csak akkor lenne igaz, ha mindenki kizárólag nagy mennyiségű/címletű készpénzzel érkezne, amit persze ajándékként biztosítania az ifjú pár közös életének zökkenőmentes megkezdéséhez. A szóban forgó oktatót szívem szerint meginterjúvolnám, hogy milyen hatalmas kudarcok érték az életben, ha kizárólag a gazdaságossági oldalról közelít meg egy házasságkötést és az ahhoz kapcsolódó ünneplést?

A fenti és azokhoz hasonló gondolatmenetekkel szembeszállva szoktam azt mondani, hogy másképp közelítsetek a vendéglistához. Gondoljátok végig egyenként és együtt, hogy kik nélkül nem tudjátok elképzelni esküvőtök napját? Ha elkészült a „nélkülük-nem- lenne- igazi-lista”, akkor kezdődhet a nagy stratégiai tervezés! Lehet, hogy elsőre nem hangzik olyan jól, de tapasztalataim szerint az előttetek álló szervezési folyamat kiválóan fejleszti majd kombinációs, logikai és számítási készségeiteket is. Csak ezután jöhet a következő kérdés: reálisan mennyi pénzt tudtok életetek egyik legszebb napjára áldozni?

A további számításokban már úgyis figyelembe kell venni, hogy földrajzilag hova tervezitek az esküvőt, a helyszín milyen adottságokkal rendelkezik (hány fő befogadására képes, milyen az elrendezése, mennyibe kerül, stb.), milyen alapelvárásaitok vannak.

A meghívottak névsora  pedig óhatatlanul fog szűkülni és bővülni is a tervezés során – az ültetési rendről nem is beszélve, de ez utóbbira picit később fog sor kerülni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése