Esküvői helyszín választás? Ne feledkezzetek meg a „vendégaltatásról” sem!

Ha egészen röviden szeretném összefoglalni, milyen az ideális terep az esküvőtökre, azt mondanám, olyan, amilyet megálmodtatok és ahol a meghívott vendéglétszám is kényelmesen elfér.

Jó, jó, ennél nyilván jóval összetettebb a kérdés. A tervezésnél először azt számoljátok össze, hány meghívott vendégetek lesz, abból nyugodt szívvel vegyetek le 15-20%-ot, és ezzel a számmal a gondolataitokban kezdjetek nézelődni. Természetes, hogy minél hosszabb a meghívottak listája, annál inkább csökken majd az esküvői helyszínek lehetőségének tárháza. Kisebb létszámú esküvők (50-70 fő) vendégeire jóval könnyebb helyszínt „szabni”, mint például egy 140-170 fősre.

A vendégek számán túl azt is tudnotok kell, hányan utaznak messziről és tartanak igényt szállásra? És ez a szállás projekt több új kérdést is felvet.

Ha a vendégek többsége otthon van és „csak” 10-25 embernek szükséges szállás, akkor is el kell dönteni, hogy családtagoknál, barátoknál szállásoljátok el őket (ez sok kényelmetlenséget okozhat, ám kétségtelenül költséghatékony) vagy panzióban/hotelben/szállodában foglaltok szobákat. Az megint csak a pártól függ, hogy ebben az esetben a szállás költségét Ti álljátok, vagy a mindenki a sajátját fizeti. Ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy vannak olyan önjáró vendégek is, akik maguk szervezik meg a szállásukat, hiszen megpróbálják összekötni a kellemest a hasznossal, így a hétvégét megtoldják majd egy kis városnézéssel, kirándulással.

Ma már egyre többen választanak hotelt, kastélyt vagy kúriát életük egyik legszebb napjára, aminek szintén megvannak az előnyei. A legtöbb ilyen helyszínen már kérhető a kihelyezett polgári szertartás, vagy ha arra már korábban sort kerítettetek, akkor egy megerősítő esküvő (ezt nem anyakönyvvezető, hanem szertartásvezető celebrálja), illetve – bár egyházfüggő – de akár az egyházi szertartás is kérhető az esküvő helyszínére.

A szállodák, kastélyok, kúriák további előnye, hogy a vendégek elhelyezése jelentősen könnyebbé válik. Igen ám, de ha az összes vagy szükséges számú szobát lefoglaljátok, annak horror költsége lesz! Az egyik legjobb barátom és most már a felesége Debrecen és Köln között Öttevény mellett döntött, így nem volt kérdés, hogy mindenki utazik és persze mindenki ott alszik, ám mindent ők fizettek. Ezzel nagyon nem tudtam azonosulni, hiszen ha meghívást kapok egy esküvőre, el tudom dönteni, hogy az úti- és szállásköltséggel, valamint a nászajándékkal együtt nekem ez belefér-e vagy sem? A barátom nálam csupán azt érte el, hogy megnéztem, mennyibe került egy szoba és azt még rádobtam a nászajándékra, ettől legalább egy picit jobban éreztem magam.

Szerintem az a fair, ha tudjuk, mennyi a szállás költsége, azt átutaljuk/kifizetjük a szervezőnek/párnak – persze nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez csupán az én véleményem.

Megelőzheti az egyházi esküvő a polgárit?

A nagy nap tervezésénél – különösen, ha nem csak polgári esküvőt terveztek – mindenképpen vegyétek figyelembe, hogy a szertartások milyen sorrendben következhetnek.

Ha csak polgári szertartást szeretnétek, akkor igazán könnyű a helyzet, hiszen házasságkötő teremben is örök hűséget fogadhattok egymásnak, illetve az egyre népszerűbb helyszíni ceremóniát is kérhetitek – utóbbi inkább vendégbarát, hiszen egy helyszínen valósul meg minden.

Azok a párok, akik egyházi esküvőt is szeretnének, számoljanak azzal, hogy a különböző vallásoknak milyen előírásai vannak.

Református és evangélikus szertartásokat minden esetben meg kell előznie a polgárinak, hiszen a lelkészek a már megkötött házasságokat áldják meg.

Katolikus esküvőt viszont tarthattok a polgári szertartás előtt is, mivel a katolikus egyház külön szentségként kezeli a házasságkötést és az egyházi anyakönyvben tartják nyilván – bár ez esetben is szükség lesz a polgárira, hiszen jogszerűen, a törvények értelmében csak így válhattok házastársakká.

És hogy mindenre van megoldás, azt öcsémék példája is jól mutatja, aki menyasszonyával a református templomi szertartáson mondja majd ki a boldogító igent. Ők úgy oldják meg, hogy az esküvő hetében egy szép hétköznap délután bemennek a Városházára, ahol a nem több, mint 20 perces szertartás keretében jogilag házastársakká válnak, majd szombaton kerül sor a templomi esküvőre, a vacsora helyszínén pedig egy úgynevezett megerősítő esküvő, ahol a szertartást tulajdonképpen akárki vezetheti – igaz, nem árt, ha az illetőnek van már ilyen irányú tapasztalata. 

Egyedi esküvői hírblokk

Ígértem, hogy most már tényleg személyes élményről írok. Anikó és Peti esküvője több szempontból is emlékezetes marad számomra, írom ezt úgy, hogy hivatalosan 4 hónapja házasok, viszont ők az egyik olyan pár, akiknél biztos vagyok benne, hogy az örökre valóban örökre szól, hiszen annyi mindenen átmentek már az elmúlt években. Na, de ez alapvetően egy boldog blog, úgyhogy vissza az esküvő történetéhez. 

Anikó hamar megtapasztalta, hogy velem nem lehet eleget beszélni az esküvőkről, megjegyzem, pontos terv alapján haladtak, úgyhogy nekik nem is igazán a szervezésben segítettem, inkább a nagy napon igyekeztem odatenni magam. 

Most, hogy jobban belegondolok, ez volt az első „ont he day coordination” projektem, mert igazán a menyegző napján volt rám szükség vagy érezhettem magam hasznosnak. 

Esküvői autó, szülőköszöntő-, menyasszonyi- és dobócsokor a virágostól, utána irány a párért, akiket a fotózás helyszínére szállítottunk. Az úton hangerőt nem kímélve szólt Bruno Mars Marry you c. dala szólt. 

Azt hiszem, nagyjából ezen a ponton engedett el minden stresszt az ifjú pár és itt kezdtem én befeszülni, mert azt tudni kell rólam, hogy hamar eljön az a pont, ahonnan már percre pontosan szeretem koordinálni az eseményeket. Számolgatok, hogy állunk idővel; a forgalmi viszonyok között mihez mennyi idő kell; mennyi van még hátra a fotózásra szánt időből? Ha kell, terepet is rendezek: egészen jól elmagyarázom a deszkás fiataloknak, hogy nekünk pont az általuk foglalt padokra lenne szükség; a tikkasztó hőségben frissítőt intézek, és még sorolhatnám.

És itt jöjjön egy kis intermezzo: részemről az előkészületeket természetesen már az esküvő előtt megkezdődtek, mivel 2 meglepetéssel szolgáltam. A meglepetésekben azt szeretem a legjobban, ha igazi láncot alkotnak. Jó, most még egy kicsit homályos, de máris írom, mire gondolok.

Anikóval még tavaly csacsogtunk az esküvőről és megmutattam neki egy hanganyagot, amit még egy másik baráti párnak készítettem. Ez egy Hobo Blues Band dalszöveg, amely egyszerű, mégis szívhez szóló. Anikó egy perc alatt bele is szeretett (mondjuk nem volt nehéz, mert az egész nem hosszabb másfél percnél) és azt kérte, hogy hadd legyen ez az ő meglepetése Petinek: játsszuk le a templomi szertartáson. Az utolsó utáni pillanatban el is készült a szösszenet (két esküvőn ugyanazzal a zenével mégsem mehet), és a terv szerint megható része volt az egyházi ceremóniának!

Ennyivel mondjuk pont nem elégedtem meg, úgy gondoltam, valamilyen ötletes megoldást érdemes lenne becsempészni az ünneplésbe. Annyira eget rengetően nehéz dolgom nem volt, hiszen az általam ismert ceremóniamesterek közül a legeslegjobb „vezényelte” Anikó és Peti nagy napját is. Fazekas Lacival évekig együtt rádióztunk, volt tehát közös múlt, könnyen jött az ihlet: mi lenne, ha készítenénk egy speciális hírblokkot, amely Petiről és Anikóról szól? Mivel az esküvő Debrecenben volt és a város legnépszerűbb rádiója a Best FM, segítségükkel elkészült egy teljesen speciális hírblokk! A híreket természetesen én írtam, majd profi hírszerkesztő olvasta fel, rendesen volt nyitó és záró szignál, hatását tekintve pedig nekem olyan érzésem volt, mintha a hírekre éhes násznép egy „kiállás” erejéig elcsendesedett volna, hogy meghallgassa a 9 órás híreket. Természetesen ilyenkor a hanganyagot megkapják a fiatalok, aztán ha gondolják, évek múltán felidézhetik, mi történt a vacsorán 9 óra magasságában. 

Anikó, Peti, már kitaláltam, mi lesz a meglepi az ezüstlakodalmatokon! ;)

Hogyan kezdjünk hozzá az esküvő szervezéséhez?

Az elmúlt napokban vívódtam eleget azon, hogy általános kérdések boncolgatásával folytassam ezt a blogot vagy inkább az emlékezetes esküvőkről írjak? 

Előbbi mellett döntöttem, de a következő bejegyzés tuti személyes élménybeszámoló lesz. Így talán olvasmányosabb is lesz, meg a visszaemlékezések felvethetnek újabb és újabb témákat, amelyeket körül lehet járni.

Azt előre szeretném tisztázni, hogy szerintem nincsen „csak egy helyes válaszos kérdés” a menyegző szervezésével kapcsolatban, mert akármennyire is nagy közhely (pont ezért igaz): ahány pár, annyi elképzelés/megvalósítás/kivitelezés. Minden felmerülő kérdésre minimum két válasz létezik, de jobb felkészülni arra, hogy számos eshetőséget kell majd mérlegelni.

A kérdésáradatot akkor érdemes felvetni, ha alapinformációkkal tisztában vagytok, alapdöntéseket 

meghoztatok. Eljegyzés után nekem mindig az a második kérdésem a párhoz, hogy mégis hány főre terveznek? (Félreértések elkerülése végett, az első nem az, hogy „Jól meggondoltátok?”, csupán a tervezett dátum érdekel.) A meghívottak száma ugyanis olyan alapvető kérdéseket befolyásol, mint például a helyszín vagy a költségvetés. Ugyanakkor elismerem, hogy az időpont is kardinális kérdés, olyannyira, hogy például a hosszan előre tervező párok már másfél évvel(!) a nagy nap előtt majdnem mindent lefoglaltak - így eshet meg, hogy kedvenc ceremóniamesterem 2014 nyarának majd’ minden hétvégéjére elkelt.

Na, de térjünk vissza a hány főt hívjunk meg kérdéskörhöz? A minap beszélgettem egy szívemhez közel álló személlyel, szóba került teoretikusan tervezett esküvőjük, és már az első irreális válasznál dobtam egy hátast. Azt mesélte, az egyetemen azt tanították, hogy annál gazdaságosabb egy esküvő, minél több a megjelent vendég, ezért ő 300 főre gondolt. Vicc! Ez az állítás csak akkor lenne igaz, ha mindenki kizárólag nagy mennyiségű/címletű készpénzzel érkezne, amit persze ajándékként biztosítania az ifjú pár közös életének zökkenőmentes megkezdéséhez. A szóban forgó oktatót szívem szerint meginterjúvolnám, hogy milyen hatalmas kudarcok érték az életben, ha kizárólag a gazdaságossági oldalról közelít meg egy házasságkötést és az ahhoz kapcsolódó ünneplést?

A fenti és azokhoz hasonló gondolatmenetekkel szembeszállva szoktam azt mondani, hogy másképp közelítsetek a vendéglistához. Gondoljátok végig egyenként és együtt, hogy kik nélkül nem tudjátok elképzelni esküvőtök napját? Ha elkészült a „nélkülük-nem- lenne- igazi-lista”, akkor kezdődhet a nagy stratégiai tervezés! Lehet, hogy elsőre nem hangzik olyan jól, de tapasztalataim szerint az előttetek álló szervezési folyamat kiválóan fejleszti majd kombinációs, logikai és számítási készségeiteket is. Csak ezután jöhet a következő kérdés: reálisan mennyi pénzt tudtok életetek egyik legszebb napjára áldozni?

A további számításokban már úgyis figyelembe kell venni, hogy földrajzilag hova tervezitek az esküvőt, a helyszín milyen adottságokkal rendelkezik (hány fő befogadására képes, milyen az elrendezése, mennyibe kerül, stb.), milyen alapelvárásaitok vannak.

A meghívottak névsora  pedig óhatatlanul fog szűkülni és bővülni is a tervezés során – az ültetési rendről nem is beszélve, de ez utóbbira picit később fog sor kerülni…

Ki az a wedding angel?

Valójában azt sem tudom, hogyan kell blogot kezdeni. Milyen bejegyzés dukálna? Írjam le, hogy – ahogy egyébként nem meglepő módon a neve is utal rá – esküvőkről, ott szerzett élményekről, tapasztalatokról fogom megosztani a gondolataimat mindazokkal, akik fogékonyak erre a sokak által csöpögősnek és feleslegesnek titulált témára? Mert lényegében erről lesz szó. 

Régebben még csak olyan leánybúcsúkon vettem részt, ahol tényleg mindenki hajadon minőségében volt jelen, fiatal felnőttként (a félreértések elkerülése végett konkretizálom: 20-22 éves korban) light-osabb bulik voltak ezek - inkább hasonlítottak egy olyan barátnős, csevegős, „juj-de-izgulok-az-esküvőm-miatt” feeling-gel megáldott estére/éjszakára, semmint az éjszakának nekiindulós, alkoholos befolyásoltságtól felbátorodós, kipurcanásig tartó mulatságokra.

Előbbi alkalmakon még a batárnők azt ecsetelték, hogy saját nagy napjukat milyennek képzelik/tervezik, ma már inkább azt hallom a meghívottaktól, hogy nekik milyen bulijuk volt, mennyit változott azóta a világ, és persze óhatatlanul előkerülnek az esküvői visszaemlékezések is.

Egy viszont közös volt ezekben a leánybúcsúkban: amikor elkezdődött az említett sztorizás, képzelgés, álmodozás, viszonylag gyorsan le lehetett venni, hogy ki irigykedik, kin lesz úrrá a közöny, ki nézi le a másik gondolatait vagy – a legjobb – ki tudja őszinte örömmel hallgatni a mesélőt.

Aztán a leánybúcsút követő 1-2 héten belül elérkezik a menyegző napja is, amit véleményem szerint mindenkinek… – na a mondat folytatásával itt vagyok bajban, mert innentől már nem tudok úgy írni, mint egy a meghívott vendégek közül. Itt az ideje, hogy mostantól úgy fogalmazzak, mint egy igazi esküvői angyal.

Ha most nagyon pontosan meg kellene fogalmaznom, mit is takar ez a titulus, mit csinál szerintem egy esküvői angyal, akkor valahogy így írnám le: olyan személy, aki segíti a menyasszony és vőlegény elképzeléseit formába önteni; a pár által rá osztott feladatokat elvégezni; kommunikációs képességét latba vetve feltérképezi – nem tolakodóan – a fiatalok baráti körét, igény szerint megismeri és bevonja a legjobb barátnőt és barátot a sürgés-forgásba; íráskészségét megvillantja az örömszülők gondolatait tömörítő rövid, de hatásos köszöntőben; gondoskodik arról, hogy gördülékenyen haladjanak az események és ha az ifjú pár nem meglepetésfóbiás, akkor igyekszik kicsit feldobni a bulit is – ja, és persze feszültségkezelésben is ott kell lennie a topon. És még nagyon sok minden egyéb is, amire menet közben majd ki-kitérek. 

Esetenként egy esküvői angyal „megbízása” kiterjedhet a leánybúcsú/legénybúcsú felügyeletére is. És itt többszörösen aláhúznám a felügyelet szót. No, nem arról van szó, hogy smasszert játszva az ünneplő főszereplők mögött 30 centivel kell az éjszakát tölteni, inkább a „vállalhatatlan” vagy „szégyenteljes” jelzőkkel illethető helyzetek elkerülésében célszerű közreműködni.

Hogy mire szoktam odafigyelni? Melyek voltak eddig a leg-leg-leg esküvők és miért? Mit érdemes elkerülni és mit ajánlatos végiggondolni? Ilyesmikről (is) sztoriznék legközelebb.